József Attila

Zárjuk a képzeletbeli utazást Lillafüreddel és Óda című költeménnyel az 1933-as esztendőből.

A költő ebben a versben a női testet és a szerelmet a tájjal mossa egybe festői képeivel. Sokan ezt a költeményt tartják az egyik legszebb magyar szerelmes versnek. Egy nő iránti érzett testi és lelki szerelmet a lehető legérzékletesebben mutatja be.

"Itt ülök csillámló sziklafalon.

Az ifju nyár

könnyű szellője, mint egy kedves

vacsora melege, száll.

Szoktatom szívemet a csendhez.

Nem oly nehéz -

idesereglik, ami tovatűnt,

a fej lehajlik és lecsüng

a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -

homlokod fényét

villantja minden levél.