Molnár-szikla legendája

A hámori Molnár-szikla keresztje több mint másfél évszázad alatt számos érdekes történet táplálója lett. Minden útikönyvben szerepel valamelyik változata a szerelmi tragédiának, amely idős molnár és fiatal neje, a gonosz apa és reménytelenül szerelmes leánya, a gazdag és szegény szerelmesek, az elszánt leány és a bátortalan fiú között zajlott, s csupán a végkifejlet azonos: a szikláról történő leugrással közösen vállalt áldozat, a halál.

Az egyik „típusú" történet egy 1928-ban megjelent kiadványból származik. „A Molnár-szikla égbetörő ormán egy feszület néz le a nyaktörő mélységbe - olvassuk.

A néprege szerint a völgy mélyén csattogó vízimalom molnárlegénye szemet vetett a csinos molnárnéra, mivel viszontszerelemre nem talált, a szikláról ugrott le, s lelte szörnyű halálát a mélységben; az emléke itt bolyong a bércek és a rengetegek lakóinak meséiben".

A malom és a molnár a főszereplője, az 1936-ban nyomtatásban megjelent történetnek is.

„A lillafüredi út mellett, a hámori malommal szemben, a függőleges égbe meredő sziklafal tetején látható egy kereszt. Ezt a keresztet a népmonda szerint azért állították fel, mert az öreg molnárt a fiatal felesége megcsalta, s ezért a molnár a sziklafalról a tátongó mélységbe vetette magát és szörnyethalt."

Ismét más történet a kallómolnár leánya és a szegény molnárlegény halálba menekülő szerelméről szól.

A legújabbnak vélhető történet 1993-ban jelent meg az egyik miskolci napilapban. Eszerint „a helybeliek azt mesélik, hogy legalább harminc emberről hallottak, akik a félszáz méter magas, függőleges szikla csúcsáról a mélybe vetették magukat. Külön megemlékeznek egy egészen fiatal szerelmespárról, akik azzal a szándékkal jöttek fel a Dolka-gerincre, hogy a szülők ellenkezése miatt együtt vetnek véget az életüknek. A leány levetette magát a szikláról, de a fiú megrettent és nem mert utána ugrani. Hazatért Miskolcra, de a közmegvetés visszaűzte ide és leugrott ő is".

Generációról generációra hagyományozódik tehát a Molnár-szikla legendája. Ahogyan változik a környezet, úgy színeződik, alakul a história is. A kereszt látványa és az emberek fantáziája pedig tovább élteti a legendát.

(Dobrossy István, Somorjai Lehet: Az igazi Miskolc,92.o)