Móricz Zsigmond

A költő Miskolcot a „legnagyobb jövőjű magyar városnak” tekintette az 1900-as évek elején, megfogalmazódott benne egy utópikus Miskolc-idea, amiről így írt: „Ha az ember megáll Miskolc fölött,…s körülnéz a csodálatos tájon, az egyik legszebb panorámája nyílik meg előtte… a legideálisabb, nagyszerű levegőjű tündérkert épül ki itt a legrövidebb idő alatt.”

Móricz úgy gondolta, hogy az Avas aljáról származni felér egy nemesi levéllel. A miskolci múzeumi élményeiről egy verset is költött, amely a vendégkönyv lapjairól maradt az utókorra. E szerint az avasi éjszaka: "tündéréj".

"Kegyes kezek ajándéka

a régi óra.

Tudós, sovány múzeumszentek

kipróbálják a boltívek alatt

s az óra pengve zengi

a régi öröm muzsikáját,

s lélek varázsa jön a Múltból.

Ki adja majd be a múzeumba

a szívemet,

hogy messze időkig zengje, zengje

a fájdalom kínos

gyötrő dalát,