A 999. miskolci csizmadia legendája

A miskolci csizmadiák országos hírre a város XX. század eleji tudatos imázsépítésének eredményeként tettek szert. Mindig is a legnagyobb számú mesterséget képviselték, de számukról, munkájuk minőségéről nem jelent meg annyi korabeli írás, mint a kenyérről, a perecről vagy a pecsenyéről. Nem lehet hasonlítani a kocsonyához sem, hiszen az egy megtörténtnek vélt eset.

A hasonlóság a közel azonos időben megjelenő és országos terjesztésű képeslapban mutatható ki.

Ilyen képeslapot árultak Miskolcon 1910-1912 között. Az egyiken pipázó, magabiztos mester áll vállra vetett csizmákkal a kép jobb oldalán, még előtte meggörnyedt, papucsos inas cipeli a rúdra aggatott csizmákat. A képeslap felirata mindössze ennyi: „A 999-ik". A másik képeslap derűs, nyakkendős, pipás mestert ábrázol, karján csizmával. A másik karjában nevető, papucsos inast tart, akinek a vállán ugyanúgy ott vannak a rúdra akasztott csizmák, mint az előző képen. A felirat is megegyezik, annyival kiegészítve, hogy: „Üdvözlet Miskolcról!”

A mesterség képviselőinek számáról azt tartotta a népi magyarázat, hogy a XIX. század végén a városban már annyi csizmadia volt, hogy nem tudtak egymástól megélni. Amikor 999-en lettek, összejöttek, s megtanakodták, mi legyen a megoldás. Úgy döntöttek, hogy a következő csizmadiát, aki felvételét kéri a céhbe, agyonütik. Ennek híre ment a környéken, s a fenyegetés miatt soha nem lett ezer csizmadia a városban. A képeslapon ennek örül a 999-ik mester és legénye.

http://borsodhonismeret.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1173720