Bócz Sándor
Bócz Sándor Miskolc zenei és kulturális életének jelentős személyisége. 1969-től, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzésétől él és dolgozik a városban.
Először a Miskolci Nemzeti Színház zenekari tagja és a Miskolci Szimfonikus Zenekar kisegítője, majd 1974-től a Miskolc Városi Tanács VB. Művelődési Osztály munkatársaként (előbb főelőadó, később csoportvezető, majd főtanácsos) alakította a város zenei és kulturális arculatát.
Jelentős szerepet vállalt a zenei élet „munkásai” munkakörülményeinek jobbá tételében, elismertségük növelésében, a fejlődési arányok meghatározásában, melyeknek eredménye az 1980-as évek közepétől markánsan érezhetővé vált.
Tevékenységének fontosabb jellemzői: a miskolci Bartók Kórus megalapítása (1975); az Egressy Béni Zeneiskola önálló épületben történő elhelyezése (1978); a hangverseny struktúra átdolgozása (1978); a Miskolci Szimfonikus Zenekar székházának kialakítása (1984); a Miskolci Nyár rendezvényeinek tartalmi kiteljesítése; a város vezető művészeti együtteseinek külföldi menedzselése (pl. Fazekas Kórus, Zrínyi Gimnázium Leánykara, Bartók Kórus, Egressy Zeneiskola Ének- és Zenekara). Számos rangos országos zenei előadó művészeti verseny és találkozó szervezője és lebonyolítója (gordonkatalálkozók, gordonka tanárok versenye); 1985-től a város alap- és középfokú zeneművészeti oktatási intézményeinek oktatója. 1998-tól az Egressy Béni Zeneiskola igazgatója, zenepedagógus, de az iskolarendszerű oktatáson kívül zenei ismeretterjesztő tevékenységet is folytat, mint a Komolyzenei Hanglemezklub alapítója és vezetője.
Zenei versenyek és rendezvények szaktanácsadójaként meghatározó személyiség a város közművelődési intézményeiben. Országos szakmai kapcsolatainak alakításában folyamatosan arra törekszik, hogy a város művészeti értékeinek megteremtéséhez, megőrzéséhez és megismertetéséhez nyújtson segítséget.
Bócz Sándor több évtizedes zenepedagógiai, zeneszervezői, ismeretterjesztői tevékenysége alapján méltó a Reményi Ede zenei díjra.