A 2020/2021-es szezonban – a MEAFC-Miskolc révén - ismét lesz NB I-es férfi röplabda csapata a borsodi megyeszékhelynek. A sportbarátok éppen 30 évvel ezelőtt, az 1990/1991-es szezonban láthattak első osztályú férfi meccset, amikor is a Hejőcsabai Cementgyár képviselhette Miskolcot. A kerek évforduló és a MEAFC feljutása elegendő ok egy kis múlt idézésre. A következő hetekben Szűcs István újságíró-szerkesztő és Barócsi Ákos, a MEAFC-Miskolc röplabda szakosztályának vezetője egymás után szólaltatja meg az egykori főszereplőket.
A sorozat nyitányában Nutz István vezetőedzővel idéztük meg a múltat, ezúttal pedig Lukács Tibor (képünkön 5-ös mezben), a csapat játékosa volt a riport-alany.
- Mikor és hol ismerkedtél meg a röplabda sporttal?
- Középiskolás koromban, 1981-ben, a miskolci Bláthy Ottó Villamosenergia-ipari Szakközépiskolában kötöttem barátságot a röplabdával.
- Kik voltak rád hatással játékosként és edzőként?
- A legnagyobb hatással Nucz István tanár úr, az edzőm volt rám. Ő nem csak a sportot ismertette meg velem, hanem rengeteg hasznos tanáccsal is ellátott az életre vonatkozóan. Sokat köszönhetek neki az iskolai tanulmányaimmal kapcsolatban is.
- Milyen volt a 90’-es években röplabdásnak lenni Miskolcon?
- Általában is jó volt röplabdásnak lenni akkoriban Miskolcon. Nucz István nagyon sok munkát fektetett a sportba. Még NB II-ben is gyakran jártunk kupákra, edzőtáborokba és külföldi utakat is szervezett. Nagyon jó volt a hangulat a csapatban. Szerettünk együtt lenni. Rengeteg szép emlékem van. Amikor meghívtak a NB I-es csapatba játszani, nagyon jól esett, gondolkodás nélkül igent mondtam. Azt csinálhattam, amit igazán szerettem. Sportállásban voltunk, csak röplabdázni kellett.
- Az 1989/1990 szezonnak úgy vágtatok neki, hogy cél az első osztályba való indulás?
- Én még akkor nem voltam a tagja a HCM-nek. A feljutást Ők érték el. Ebből adódóan nem ismertem a céljaikat.
- Tudomásom szerint a HCM és a Borsodi Építők Volán között komoly rivalizálást lehetett tapasztalni? Mi volt ennek az oka?
- A városi rangadó, vagyis ki a jobb Miskolcon? Ez volt a rivalizálás fő oka, no meg a generációs különbség. Én az Építők tagja voltam, mi voltunk a „trónkövetelők”, a fiatalabb korosztály. Le akartuk győzni az idősebb, tapasztaltabb és a tabellán előttünk álló HCM csapatát. Jó pár emlékezetes csatát megvívtunk.
- Milyen élményt jelentett az első osztályban játszani?
- Az NB I más világ volt, mint az NB II. Pénzért sportolni még legmerészebb álmaim között sem szerepelt. Nagyon boldog voltam, hogy Nucz István engem is beválogatott. Tetszett az edzésmunka. Mindenki minden edzésen ott volt. Keményen dolgoztunk. Sokat tanulhattunk a meccseken is. Láthattuk, milyen körülmények között eddzenek és milyen szintű játékot képviselnek az országosan híres csapatok.
- Mi a legkedvesebb emléked erről az időszakról? Akár mérkőzéssel, vagy a csapattal kapcsolatban?
- A legjobb emlékek közé a Fazekas Utcai Általános Iskola tornatermében játszott mérkőzéseket sorolnám. A legerősebb csapatoknak is nehéz ellenfél voltunk hazai pályán. Esélyesként jöttek sokan és vesztesként távoztak. A korábbiakhoz képest jóval többen kijártak szurkolni nekünk, mi pedig mindent elkövettünk, hogy újoncként legyőzzük a nagynevű csapatokat.
- Milyen volt a csapatban lévő hangulat? Pályán kívül is összejártatok?
- Eleinte nagyon jó volt a hangulat közöttünk. Minden edzés után beszélgettünk, együtt mentünk haza. A pályán kívül a teljes csapat nem járt össze, inkább kisebb, néhány fős találkozások, szorosabb kapcsolatok voltak.
- Mi lehetett a kiesés oka?
- A szezon második felében nem ment a csapatnak. Szerintem ennek több oka is volt. Termet váltottunk, a Fazekashoz képest egy sokkal nagyobb csarnokban (HCM) játszottuk a hazai meccseket. Ez jobban hasonlított az ellenfelek termeihez. Elveszett a kis terem nyújtotta előnyünk és elveszett az „ismeretlen csapat” előnyünk is. Az ellenfelek kiismerték a játékunkat. A csapat néhány tagja megsérült, ezért az osztályozóra két „idegen” igazolása vált szükségessé, akik lehet, hogy tévedek, de szerintem nem voltak hűségesek a csapathoz. Tavasszal sajnos már nem volt meg a csapatban az összetartás. Sok egyéni sérelem tört felszínre.
- Mi történt veled a kiesés után?
- Folytattam a játékot az NB II-ben.
- Figyelemmel kíséred a MEAFC pályafutását?
- Természetesen. Büszke tagja vagyok a csapatnak!
- Mit üzennél a srácoknak az NBI-el kapcsolatban?
- Minden edzésen legyen ott mindenki és a maximumot nyújtsa. Mintha egy mérkőzésen lenne, úgy dolgozzanak minden egyes alkalommal. Legyen meg minden játékosban az alázat, a pozitív hozzáállás. Segítsék, biztassák csapattársaikat az edzésen és mérkőzéseken is. Tegyék félre egyéni érdekeit, ambícióikat, esetleges sérelmeiket a csapat sikerének érdekében.
- Ki fogsz látogatni az újból NB I-es MEAFC hazai mérkőzésekre?
- Ez nem kérdés, természetesen!
- Mivel foglalkozol most? Kapcsolatban maradtál a sportággal?
- Kereskedelemmel foglalkozom. Mivel a mai napig lejárok edzeni a MEAFC-hoz, a kapcsolatom nem szakadt meg a röplabdával.
(Folytatjuk)