Legalább a busz ne álljon a dugóban!
2022. december 5.
Egy konferencián tartottam előadást néhány napja, igen érdekes témákról. Engedjék meg, hogy meséljek róla!
Szóval a Levegő Munkacsoport szervezte az eseményt, aminek a „Városi közlekedés és klímasemlegesség" volt a mottója. A tematika a City100 néven ismertté vált európai uniós programhoz kötődött, és a programba pályázat útján beválasztott három magyarországi város volt a főszereplő. Így képviseltem én városi főépítészként Miskolcot.
Hogyan válhat egy magyar város „klímasemlegessé és intelligenssé” 2030-ig? – ilyen cím alatt tartottunk előadásokat pécsi, illetve budapesti kollégákkal egyetemben. Az apropó természetesen a kínálkozó együttműködés volt az ügyben. A három előadó három különféle oldalról megközelítve beszélt minderről.
A pécsiek részéről azt hallhattuk, mit gondolnak ők a klímasemlegességről általában. A fővárosi kolléga a BKK-tól jött és a pesti közlekedési vállalat vonatkozó terveiről mesélt.
Én előadásomban szempontokat igyekeztem ismertetni, amiket a városfejlesztés-közlekedésfejlesztés területén követni szándékszunk. Értelemszerűen a klímasemlegesség célkitűzésével összefüggésben.
Az egyik fő gondolat az volt, hogy az úgynevezett tömegközlekedési főfolyosókat függetleníteni szükséges a többitől. Miskolcon is tapasztalhatjuk nap mint nap, ugye, hogy amikor közlekedési dugó van, akkor abban a busz is éppúgy beragad, mint a többi kocsi. Holott a pláne épp az volna, hogy legalább a busz ne álljon a dugóban!
Városunkban két ilyen folyosónk van, amire a kívánalom jelenleg teljesül. A kelet-nyugati irányban futó villamosvonal, illetve a Villanyrendőrtől a Hősök teréig tartó szakasz a Kazinczy utcán... Szomorú, hogy mindössze ennyi van, aminek a helyzete optimális. Mindenütt másutt az a nem kívánatos helyzet, hogy a közösségi közlekedés (nevezetesen az autóbusz) nem tud versenyképesnek mutatkozni. Hiszen ha már dugóban kell ücsörögnünk, „kellemesebb” a saját autónkban!
A többi közlekedési tengelyei a városunknak alapvetően 4 + 1 fő csomópont között húzódnak. A feladatot korábban a kelet-nyugati tengely, az észak-déli tengely (a belvároson át), úgymond, letudta. Ma már megköveteli a helyzet, hogy a további végpontok között is legyen összeköttetés. A dél oldalon Diósgyőr és a pesti út között többé-kevésbé megoldott: a Csermőkei út vonalán. De az északi oldalon (Diósgyőrből eljutni gyorsan a 26-os út felé), mos, ez abszolút hiányzik, megoldatlan, sőt, megoldhatatlannak tűnik... Egy régi álom, látható realitás nélkül.
A másik fontos kérdéskör, amiről beszéltem, az agglomerációs kapcsolatok Miskolc körül. Kiemeltem a Felsőzsolca és a Búza tér közötti független tömegközlekedési útvonal igényét. Ezzel tudnánk a 7-es buszt, illetve ezzel párhuzamosan a kerékpározást versenyképessé tenni a vonalon.
Szóba hoztam a konferencián a kerékpáros hálózat teljessé tételére irányuló szándékot. Ez alatt most azt értem, hogy a komplex, biztonságos útvonalak – nem feltétlenül azt, hogy mindenhova kiépített bicikliút kellene. (Utóbbi ugyanis rendkívül drága beruházás.)
Végül egy bekezdés a parkolási stratégia megalkotásának szükségességéről. Itt a strukturált P+R parkolásra gondolok. Minél beljebb, minél közelebb parkol valaki a városközponthoz – annál többet fizet érte. Ugyanakkor viszont alternatívát kell tudni biztosítanunk arra, hogy ha leteszed az autódat kellő távolságban (külvárosban, a belváros határán), akkor lesz mivel beutaznod a centrumba (közösségi közlekedés). És ennek kapcsán szót ejtettem arról, amit városi főépítészként kiemelten fontosnak tartok: a belváros autóforgalmának csökkentése a következő években.
Szunyogh László városi főépítész
Ui.: A Levegő Munkacsoport saját blogjában is megjelent már egy rövid tudósítás a fenti rendezvényről. Ők ott ezt tartották fontosnak kiemelni a mondandómból; jólesik olvasnom :)
A rendezvény meghívója ez volt:
