Kocsonyába fagyott béka
A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a „Pislog, mint a miskolci kocsonya", vagy „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka".
A szólás elterjedésében nemcsak a szájhagyomány, hanem két emléktárgy is szerepet játszott. Az egyik egy miskolci kiadású képeslap. A másik fontos tényező pedig egy miskolci emléktányér volt. A két világháború között több száz, talán több ezer tárgy és képeslap vitte hírül a kocsonya történetét. De hogy az eset megtörtént-e, vagy pislogott-e a kocsonyában a béka, mind a mai napig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt, s mint ilyet, a „sokadalmakon", vásárokon kívül a korcsmákban, vendéglőkben is feltálalták. A kocsonya a XVIII. században a miskolci piacon és vásáron a házi készítésű étkek közé tartozott.
Az a későbbi történet, amely megteremtette a legenda alapját, egy évszázaddal későbbre, a XIX. századra datálódik:
Egyszer egy tót fuvaros a Magyar Huszár fogadóba tért be, hogy szállást kérjen. Vacsorára kocsonyát rendelt. A kocsmárosné, akit Potyka Katinak neveztek, a ház alatti sötét pincéből hamarosan hozta is az ételt. A tót atyafi nekilátott az evésnek, és előbb a lé alól kikandikáló húst akarta megenni, ám ijedten ejtette el a villát „Jaj, jaj, kocsmárosné, ennek a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felém!” Potyka Kati asszony odasietett és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Valóban egy izmos termetű béka rejtőzött a kocsonyába fagyva, és esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért.
- No, ennek pechje volt! - mondta Kati flegmatikusan és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot.
A különös jelenet nagy hahotát keltett.
A hagyomány szerint többször is megtörtént az eset Miskolc kocsmáiban és fogadóiban és nem csak fuvarosokkal, hanem országgyűlési képviselőkkel is, a 20. században a híres Korona Szállóban és a Három Rózsa vendéglőben is (az az épület, amelyikben ma a Kazinczy könyvesbolt van).
A legenda emlékét őrzi a porcelánból készített kocsonyástál is, melyet a vásárokon árulnak.
(Dobrossy István, Somorjai Lehet: Az igazi Miskolc,78.o és