Y-problémák: ne legyen se gaz, se deviancia
2022. szeptember 6.
Az Y-híd átépítésének állami beruházása kapcsán a Vörösmarty utca déli oldalán lévő házsort is elbontották. A beruházó a kivitelező számára annyit írt elő, hogy a megmaradó területet el kell planírozni, más előírás nincs. Ismerve az ilyen műtárgyaknak a hagyományos városszerkezetbe való beillesztésekor keletkező problémákat, a tapasztalatokat akár a nagyvilágban, akár Miskolcon, tudjuk, hogy azok óhatatlanul penetrálják a környezetüket. Leértékelik, megjelenik a deviancia, az elhanyagoltság...
Abból indultunk ki, hogy mindenképp szeretnénk az új felüljáró körüli területekkel foglalkozni, azoknak értelmet adni, az esetleges negatív hatásoknak útját állni. Teljes egészében állami-kormányzati beruházásról van szó, és amint sok helyen megjelent, az önkormányzatunknak „elvileg nincs köze hozzá”. Ennek dacára jó együttműködést sikerült kialakítanunk a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-vel (az állami kivitelezővel), és így meghallgatják a kéréseinket-javaslatainkat.
A bontásokkal feltárult tömb, azaz a Kont utcai házak hátsó frontja is védtelen maradt volna, ezért az ott lakók kérték, hogy a bontandó házak hátsó falai megmaradhassanak. Ez hozta az ötletet: mi lenne, ha ezeket a kerítéselemeket mint felületeket megfeste(t)nénk... De utána kiderült, hogy az ott élők ezt nem szeretnék. Ez sugallta aztán, hogy mi lenne, ha a szomszédos üres területen művészeti alkotópark alakulna ki, azt hoznánk létre.
Nem tudjuk garantálni, hogy ha egy ilyen „alkotópark” megvalósul, akkor ott biztosan rendben lesz az a terület – de ha nem adunk neki funkciót, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem lesz rendben...
A környéken lakók, a Kont és Vörösmarty utcaiak először megijedtek, hogy ott valamiféle fesztivál-helyszín, nagyközönséget vonzó, zajos valami lenne. Meg a graffiti műfaj tekintetében sokan egyenlőségjelet tesznek a „minden összefirkálásával”. Erre válaszul múlt hétvégére egy személyes beszélgetést kértünk és kezdeményeztünk a főépítészi kabinet stábja és az érdeklődő helybeliek között. Körülbelül 15-20-an jöttek el. Ennek köszönhetően ismét megtapasztalhattuk a közös gondolkodás jótékony hatását, eredményességét. Őszintén előtártuk, mik a problémák és mire szeretnénk megoldást találni. Ott találtuk meg a kitörési pontot, hogy ha ez nem egy olyan alkotópark lesz, ahova bárki bemehet és egy szprével összefirkálhatja – hanem ahol eleve szabott program alapján, mondjuk, a miskolci művészeti iskolákat felkérve, egy-egy falrészt nekik felajánlva, őket kérve meg, hogy dekorálják és használják azokat. Így reményeink szerint kedves lesz a városlakók számára is ez a terület, és hasznos funkciót kap, amivel elkerülhető, hogy elhanyagolt, elszlömösödő zárvánnyá váljon. Kértük, a közelben élők maguk is nézzék át, gondolják át, mire tudnák használni a teret. Ugye, mindenki kertesházban lakik arrafelé, tehát hogy ott egy sima parkba – ahol csak padok, fű és fa van – kiüljön, arra nem feltétlenül van valós igény. De hogy egy gondozott, igényesen burkolt térre kivigye a gyereket, biciklizni, rollerezni és hasonlók: azt kevésbé tudja a saját kertjében megoldani; erre tökéletesen alkalmas lehet az optimálisan megtervezendő és kialakítandó alkotópark. Olyan környezetben, ahol gyerekrajzok, diákok által festett képek vannak, úgy gondolom, ez vonzó tud lenni.
Abban is egyetértettünk, hogy ennek a leendő parknak vannak egyéb pozitív hatásai. A léghang-gátlásban is segítenek a falak, továbbá mivel körülbelül egy méter mély az alapozásuk, ezért a földben terjedő rezgéseknek is valamennyire útját állják. Ez is védelmet nyújt a felüljáró-beruházás kedvezőtlen hatásai ellen az ott lakóknak. Továbbá ha a park végénél, a telkek előtt járda épül, akkor az a gyalogosközlekedés mellett arra is lehetőséget kínál, hogy aki akarja, a portáját megnyithassa hátrafelé, akár valamilyen kereskedelmi vagy szolgáltató vállalkozói tevékenységre is módot adva. És talán úgy a csapadékvíz káros hatásának is kevésbé lesznek kitéve a meglévő régi falak.
Abban maradtunk, hogy ez eddig elkészült vázlattervekhez képest csökkentünk a burkolt felületek arányán, a hátsó járdát igény szerint lecsökkentjük esőjárdára. Ezt nekik kell megfontolni.
Szintén kérték tőlünk többen, hogy a park kialakításánál – amit majd az önkormányzat kéréseinek eleget téve az állami kivitelező cég fog végezni – a föld tömörítésénél ügyeljenek arra, hogy ezek a munkák az ingatlanokban, a falakban minél kevésbé tegyenek kárt (kerüljék tehát a vibrátor használatát, ha lehet). Ezeket a kéréseket közvetíteni szeretnénk a NIF felé. Amiként több más hasonló kérést is, amiket az Y-hidas beruházással kapcsolatban általánosságban említettek nekünk, hogy milyen sérelmek érték és érik őket. Jeleztük, igazából akkor lehet hatékonyan érvényesíteni ezeket, ha összegyűjtik, közösen, egy csokorba és úgy juttatják el a kivitelezőhöz.
Egy korábbi blogbejegyzéshez hasonlóan most is érdekesnek tűnt a témához a Facebookon érkezett vélemények közül közül idézni néhányat.
Hozzászólások a Miskolci Főépítész / Szunyogh László FB-oldalról és a Miskolcért Másképpen FB-oldalról:
Nagyszerű, örömteli! Remélem, átgondolt lesz a növényesítés.
Ez bizony nagyon jó ötlet! Érdemes lenne a város más pontjait is átnézni és hasonló megoldásokkal feldobni a lepusztult részeket!
Kábé annyi értelme van, mint az Y-hídnak!
Ezen már túl vagyunk, sok-sok lakossági és sok szakmai kritika ellenére. Most már azon kell igyekezni, hogy ezt a maradandó felesleges sebet valahogy sikerüljön a lehető legelfogadhatóbb állapotba hozni.
Az ott élőknek nagyon nem tetszik az ötlet. Nem szeretnének graffiti-parkot maguk mellé, aláírást gyűjtenek ellene. Azt mondják, nekik épp elég a mostani zaj, nem kell, hogy késő estébe nyúlóan bulik legyenek ott.
Fás, bokros, padokkal teli ligethez, elkerített játszótérhez mit szólnának az ott élők?
Milyen „késő estébe nyúló bulik”-ról van szó? Ha például csak simán park lesz, akkor nem lehetnek késő estébe nyúló bulik? Ugyan már! Úgy kéne hagyni, ahogy most van és akkor biztos nem lesznek „bulik”...
Azt senki nem mondta, hogy úgy kell hagyni, ahogy most van. Igen, park esetén is lehet késő estébe nyúló buli, ez tény, de kisebb eséllyel.
Én tudom, hogy mi a graffitipark! Láttam már ilyet külföldön és semmilyen bulihelyszínnek nem nézett ki. Óriási a tévhit és az ezzel járó előítélet, megbélyegzés a graffitizőkkel szemben! Felhívom a figyelmét, hogy a graffitizők nem csavargók, nem huligánok, nem bűnözők, nem rablók és nem alkoholista lepusztult népség, mint némely hiedelmek szerint. Kérem ezt figyelembe venni és nem csupán meggondolatlan előítélet alapján támadni olyat, amiről még azt sem tudja mi vagy milyen lesz!
Szívesen beszélgetnék egy graffitissel, mert valóban nem ismerek egyet sem.
Amikor egy híd a város testébe „beleharap”, nemcsak a szanálást kell elvégezni, hanem az új helyzetnek megfelelő városi tereket és méltó térfalakat kell létesíteni, illetve a meglévőket átalakítani. Különben zárvány keletkezik, értékvesztés lép fel és beindul a szlömösödés.
Nyilván senki nem szeretné, ha szlömösödne a környék. De jó lett volna még azelőtt megismerni a terveket, mielőtt elkezdték volna a konkrét építkezést.
Sajnos ez a beruházás az első pillanattól kezdve mostohán kezelte ezt a szanálásból fakadó problémát, most ennek a gondatlan előkészítésnek issza a levét a jelenlegi városvezetés és a döntéshozó szakemberek. Kedves ez a művészeti park elképzelés, de építészeti megoldással lehet csak a problémát korrekt és végleges módon megoldani.
Szunyogh László miskolci főépítész