Boros Árpád

Miskolc Város Díszpolgára
2022. évi kitüntetett

A tüzes, fényes vas varázsa egy életre a diósgyőri kohászathoz kötötte, és ott teljesedett ki az élete. Eközben kiváló, áldozatos munkát végzett Miskolcért. 

1933. június 11-én született Égerszögön. 1945-ben, édesapja elvesztése miatt, már gyerekként, korán a munka világába kényszerült. A földművelés, a favágás, valamint a Rudabányai Ércbánya jelentette számára a megélhetést. A diósgyőri kohászatban 1950-ben kezdett el dolgozni. 

A Siemens-Martin Acélmű volt az első munkahelye, ahol már nem csak résztvevője, de alakítója is akart lenni választott környezetének. Szilaj kitartással saját tapasztalatait bővítve ismerte meg az általa csodált fényes acél születését, közben megszakítás nélkül igyekezett folytatni közép- és felsőfokú tanulmányait. Széleskörű szakmai- és gyárismeretére alapozva 1961-ben a gyár gazdasági apparátusába helyezték át, ahol végigjárva a ranglétrát, egyre fontosabb feladatokat teljesítve 1992-ben a gyár gazdasági igazgatójává nevezték ki.  
Munkahelyi elfoglaltsága mellett aktív közéleti tevékenységet is folytatott. Ebben első helyen Miskolc várossal, valamint a Miskolci Egyetemmel fennálló kapcsolatát kell kiemelni. 

Mint sportszerető embert a DVTK elnöksége 1982-ben a kosárlabda szakosztály elnökévé nevezte ki, amit – társadalmi munkában – 15 évig aktívan művelt. Harmincöt évig aktív tagja, tíz évig pedig szakértője volt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek. Alapító tagja és támogatója az Észak-kelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítványnak. Aktív tagja a miskolci Vasasztal Társaságnak is. 
Az 54 évi gyári szolgálata után sem tétlenkedett. A múlt felé fordulva, Miskolc város értékeit gyarapítva a „Tanulmányok Diósgyőr történetéhez” című könyvsorozat keretében hat írott és négy képeskönyvben igyekezett megörökíteni a diósgyőri kohászat történetét. 

Munkásságát számos elismerés övezte.

Boros Árpád a városért végzett tevékenysége alapján méltó a Miskolc Város Díszpolgára elismerésre.