Białka Tatrzańska-i búcsú – 2019. október 26-28.
Miskolc Megyei Jogú Város Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata2019. október 28.
Október 28. a katolikus egyházban hagyományosan Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepe. A lengyelországi Białka Tatrzańska templomában sem maradhat el ennek ünneplése. Lengyel telepesek, Białka Tatrzańskáról és környékéről költöztek Magyarországra, azon belül is Derenkre több, mint háromszáz évvel ezelőtt.
A Miskolci Lengyel Nemzetiségi Önkormányzatnál már hagyománynak számít, hogy október utolsó hétvégéjén ellátogatunk a két szent emlékére rendezett búcsúra és, ha már ott vagyunk, akkor mindig beiktatunk egy kis történelmi/kulturális felfedezést, ami idén sem maradhatott el. Idén a MLNÖ 15 fővel képviseltette magát a rendezvényen, azonban rajtunk kívül még ott voltak a megyéből Sajószentpéterről, Szögligetről és Ládbesenyőről, így összesen olyan 80 fő képviselte a borsodi lengyelséget ezen a szép ünnepen.
De nézzük sorban, milyen is volt a hétvégénk?
Szombaton reggel indultunk Lengyelország felé, ahol az első állomásunk Nowy Targ volt, ahol szebbnél szebb dolgokat láthattunk a piacon sétálgatva.
Ezután, tovább utaztunk Białka felé, itt elfoglaltuk a szobákat a Lawenda (Levendula) panzióban. Egy kellemes ebéd után a csapat egy részével elmentünk fürdeni a Terma Bania fürdőbe, amit tavaly óta kibővítettek és felújítottak. Nagyon jó volt és hangulatos. Azonban szomorúan kellett látnunk, hogy idén a Tátra bizony kopasz volt: a nyár folyamán valahol úgy elhagyta a hósipkáját, hogy még most sem sikerült megtalálnia. Reméljük, hogy mire eljön a karácsony, újra szépséges, havas pompáját mutatja majd az arra látogatóknak.
Fürdőzés után átsétáltunk a „Na Kamieńcu” elnevezésű szomszédos panzióba, ahol a Borsodból érkezett lengyel-magyar vendégekkel, közösen vacsoráztunk és kellemesen töltöttük az estét, aminek mint mindig fénypontja a górali zenészek voltak.
Vasárnap reggeli után ellátogattunk Czarna Górába (Feketebérc), ahol megkoszorúztuk a tavaly felállított emléktábálát, melyet a 100 éves Lengyel Függetlenség tiszteletére állíttatott a Miskolci Civil Összefogás Fórum Klub.
A tábla felirata:
„Az ezeréves lengyel-magyar határ. A két nemzet barátsága és a magyarországi Derenkre elszármazottak emlékére állíttatta Lengyelország centenáriumi évében
Civil Összefogás Fórum Klub Miskolc
Feketebérc, 2018. november 11.„
A koszorú elhelyezése után elénekeltük a magyar, majd a lengyel himnuszt.
Ezután átmentünk Jurgów faluba, ahol szándékunkban állt megkeresni a régi Osztrák-Magyar Monarchia és Galícia (Lengyelország) határát jelölő jelzőoszlopot. Keresés közben rábukkantunk egy régi fűrészmalomra. A jelenlegi malom 1977-ben épült fel, mikor is az előző - amely a XIX. században épült -, leégett. A malom mellett rátaláltunk a jelzőoszlopra is, ahol próbáltuk kitalálni, hogy melyik oldal is volt a magyar és melyik a lengyel. Mókás volt.
Jurgów után megnéztük Bukowina Tatrzańskában a kis bazárt, majd visszatértünk a szállásunkra, ahol finom ebéd várt minket.
Ebéd után Zakopanéba mentünk. Először a gyönyörű Fatimai Szűzanya templomot néztük meg, melyet teljesen góral stílusban építettek, Szent II. János Pál pápa merénylete után a helyiek. Szewczuk Annának köszönjük, hogy olyan sok érdekességet mesélt nekünk a templom történetéről. Aki arra jár, ne hagyja ki, mert valóban nagyon szép mind a templom, mind a környéke. A templom után mindenki szétszéledt. Volt, aki a zakopanei piacon, mások a bevásárló utcában kóboroltak és nézelődtek/vásárolgattak.
Hétfőn délelőtt a hagyományos búcsúszentmisén tettük tiszteletünket, ahol két nyelvű – lengyel és magyar – volt a szentmise. A magyar miséztető pap Takács Alajos atya volt, Sajószentpéterről. A szentmisén Szewczuk Anna fordította magyarra a lengyel pap köszöntőjét a magyar delegáció számára.
A szentmise után részt vettünk a körmentben, ami idén sajnos nagyon rövidre sikeredett, mert elkezdett esni az eső. Ennek ellenére nagyon szép volt.
Ebéd után elköszöntünk a Lawendától és a háziaktól, majd egy rövid bevásárlás után elindultunk Magyarország felé, elköszönve Białka Tatrzańskától és a Tátrától.
Azt viszont már most biztosan tudom, hogy jövőre mindenképpen visszatérünk. Addig is, reméljük, hogy 2020. júliusában találkozunk Derenken.
Írta: Szabó Mónika
Fényképek: Rémiás Emőke, Zsótér Judit, Szabó Mónika