A labdarúgó NB I 32., utolsó előtti fordulójának záró mérkőzésén a kiesés elől menekülő Paks hazai pályán 4–2-re legyőzte a Diósgyőri VTK-t, így a saját kezében maradt a sorsa: ha az utolsó körben nem kap ki a DVSC otthonában, megtartja élvonalbeli tagságát.
Paksi FC - Diósgyőri VTK 4-2 (1-0)
Paks, Fehérvári úti stadion, 1891 néző. Játékvezető: Bogár Gergő (Albert István, Vígh-Tarsonyi Gergő; Iványi Zoltán, Lovas László).
PFC: Rácz - Osváth, Szélpál, Gévay, Szabó J. - Balogh B., Szakály D., Windecker - Hahn, Sajbán Má., Könyves N. Vezetőedző: Osztermájer Gábor.
DVTK: Bukrán - Orosz D., Polgár, Szűcs K., Vági - Egerszegi, Iszlai - Hasani, Márkvárt, Korbély - Ivanovski. Vezetőedző: Feczkó Tamás.
Csere: Hasani helyett Molnár G. a 61., Szakály D. helyett Haraszti Zs. és Könyves helyett Kulcsár D. a 64., Korbély helyett Makrai a 72., Sajbán Má. helyett Bertus és Windecker helyett Kecskés a 76., Egerszegi helyett Adukor, Iszlai helyett Cortés és Hahn helyett Böde a 81. percben.
Sárga lap: Hasani a 20., Polgár a 45., Haraszti Zs. a 88. percben.
Gólszerző: Windecker (1-0) a 17., Gévay (2-0) a 49., Hahn (3-0) az 56., Iszlai (3-1, 11-esből) a 60., Windecker (4-1) a 74., Molnár G. (4-2) a 90. percben.
Ideges szurkolók köpködték a magokat a lelátó mögött. A Diósgyőr elleni ütközetnek kieső helyről vágott neki a csapat, mobiltelefonján több fiatal drukker is a debreceni Haruna Garba Mezőkövesden fejelt győztes gólját nézegette. Csupa feszült szurkoló ült fel a székekre. Bizonyára sokuk fejében megfordult, megeshet, hogy jó ideig ez lesz az utolsó NB I-es mérkőzés, amit az épülő-szépülő Fehérvári úti stadionban játszanak...Az Osztermájer Gábor edzette Paks győzelmi kényszerben lépett pályára, a csapat indulója ennek szellemében fülsiketítően bömbölt a hangfalakból. A máskor csendben üldögélő idős helyi drukkerek is „Hajrá, Paks!” csatakiáltással engedték útjukra a fiúkat, és nem sokon múlt, hogy a hazaiak már az ötödik percben megszerezzék a vezetést. Szabó János életerős lövését Bukrán Erik bravúrral ütötte szögletre. A paksi játékosok fogták a fejüket, ám nem sokat kellett várni az első gólra (1–0). A zöld-fehérek úgy vetették magukat harcba, ahogy a kiesés elől menekülő együttesnek kell, Könyves Norbert egy ütközést követően véreset köpött, de egy jégkockát elszopogatva már futott is vissza a gyepre. Ment előre becsülettel a hazai együttes, az első huszonöt percet alaposan megpörgette, hogy aztán – tudatosan vagy sem – visszavegyen a tempóból.
A szünet előtt egyre inkább magukra találtak a diósgyőriek, és többször is szép támadással jutottak el a hazaiak kapujáig. Az iramra, az akarásra nem lehetett panasz, a vendégek fiatal védői próbálták feltartóztatni a hazaiak rutinos támadóit, amiből aztán több kemény ütközet is kialakult. A kispadok előterében Feczkó Tamás a nyugalom szobraként álldogált, kollégájáról, Osztermájer Gáborról viszont lerítt az idegesség, ide-oda toporgott a neki kijelölt területen: hol keresztbe fonta karjait, hol kortyolt egyet a földön mellette heverő vizespalackból. Egyértelmű volt, a második félidőre a Paksnak újra fel kell pörgetnie a tempót, ha valóban lépéselőnybe szeretne kerülni vetélytársaival szemben.
Két perc és három másodperc telt el a második félidőből, a labda máris a diósgyőri kapuban pihent, majd nem sokkal később már 3–0-ra vezetett a hazai együttes. Agresszíven kezdtek a paksiak, alighanem úgy jöttek ki a második félidőre, hogy rövid időn belül lezárják a mérkőzést – így is tettek. A lelátón egyre jobb ütemben fogyott a hideg sör, a kortyolást csak az vetette vissza, amikor Iszlai Bence tizenegyesből az alsóba gurított, és szépített a Diósgyőr, de aztán Windecker József fejjel is bevette a vendégkaput. Molnár Gábor gólja végül már nem sokat ért... 4–2.
Osztermájer Gábor: - Győzni szerettünk volna, a csapat nagyon akart, ami látszott is a teljesítményünkön. Nem játszottunk nagyon jól, de jól játszottunk, ennek köszönhető a győzelmünk.
Lépéselőnybe kerültünk, de mi sem teljesen így kalkukláltunk a játéknapot a többi csapat jóvoltából. Negyven pontunk van, mégis a kiesés ellen játszunk, és Kuttor Attila minden szavával egyetértek.
Örülök, hogy ennyi szurkoló kijött a mérkőzésre, a nézőknek tetszik, hogy soha nem adtuk fel.
Feczkó Tamás: - Gratulálok a Paksnak, nagyon jól játszottak! Az a csapat amelyik három gólt kap pontrúgás után, az nem érdemel mást, csak vereséget. Mindegy hány gólt szerez, hány helyzetet alakít ki, ennek nem lehetett más a vége, szinte egész évben nem kaptunk ennyi gólt pontrúgást követően. A paksiak úgy mentek bele a mérkőzésbe, hogy nem ismertek elveszett lehetőséget, minden játékszituációban vagy labdát, vagy embert találtak. Ebben a helyzetben így kell csinálni, voltak nekünk is ilyen mérkőzéseink, remélem, az utolsó is ilyen lesz. Nagyon sok játékpercet kaptak a saját nevelésű fiataljaink, ma is megállták a helyüket. Két céllal vágtunk neki a munkának, stabil középcsapatot akartunk kialakítani, ne kelljen az utolsó pillanatig izgulni a bennmaradás miatt, ezt teljesítettük. Emellett minél több fiatalt akartunk beépíteni. A ma pályára lépő hármas idén közel 1500 percet kapott, ami jó, de az eredmény a legfontosabb, az pedig elmaradt. Jó szezon van a hátunk mögött, amit az utóbbi eredmények beárnyékolnak. Ha az utolsó találkozón győzünk, akkor teljesen más lelkiállapotban mehet el a csapat és a szurkolótábor is nyári pihenőre.
(Forrás: www.nemzetisport.hu; www.dvtk.eu)