Szent Hedvig legendája
Nagy Lajos legkisebb leánya, Hedvig már négy esztendősen elkerült „édesanyja szoknyája mellől” hogy a kor szokásának megfelelően hasonló korú vőlegénye, Habsburg Vilmos közelében nevelkedjen. Sor került a gyermekházasságra is, melyet természetesen nem háltak el, így bonthatta fel azt később a pápa.
Édesapja halála után Hedvigre maradt a lengyel trón, és az ottani urak egyre hangosabban követelték a megkoronázását, melyre 1383. február 26-án került sor. Az alig 10 esztendős uralkodó még egy ideig Magyarországon maradhatott, úgymond gondoskodás alatt. Sokáig nem lehetett halogatni a Krakkóba költözést sem, ahol sorsa újabb fordulatot vett: odaígérték a kezét Európa utolsó pogány uralkodójának, a litván nagyfejedelemnek, aki megígérte, hogy egész népével kereszténnyé lesz, ha Hedvig révén trónra léphet, és így létrejöhet a közös lengyel-litván állam.
A közel 20 év korkülönbség ellenére Hedvig békességben élt férjével, sorsát isteni rendelésnek fogva fel. Részt vállalt a kormányzásban, magánvagyonával támogatta a krakkói egyetemet, ösztöndíjat alapított a litván hallgatók számára, és egész maradék életében támogatta és istápolta az elesetteket. Rengeteg jót cselekedett, nem is meglepő, hogy már életében csodatételeit emlegették, köztük azt az esetet, mikor a Wawel székesegyházának építésekor egy szegény munkásnak adta a drágakövekkel kivarrt cipőjét, aki döbbenten látta, hogy a távozó királynő lába nyoma ott marad a kövezeten.
Egyszer még Magyarországra is hazalátogatott, és nagy körutazást tettek nővérével, Máriával, aki nem sokkal később tragikus körülmények között vesztette életét. Hedvig végzete is a gyermekszülés lett, a lengyelek pedig röviddel halála után már szentként emlegették szeretett Jadwigájukat.
A magyar királylány-lengyel királynő sok évszázad múltán hazatért Diósgyőrbe: egy kis csontocskája a vár kápolnájának oltárában őrzi itteni emlékét.