A városképet védjük, vagy „azt csinálunk, amit akarunk”?
A magántulajdonra alapozott társadalmi rendszerek, mint amilyenben mi is élünk, fontosnak tartják, hogy mindenki „azt tehessen, amit akar”, azzal, ami az övé. Így az ingatlanával, házával, otthonával, telkével. Ugyanakkor minden társadalomban fennáll az igény, hogy a lakókörnyezetünkben bizonyos közösségi értékek és kívánalmak is érvényre jussanak. Szóval mégse lehessen „akármilyen” a többi ember portája – ezt várjuk el mindnyájan. Szépet és rendezettséget magunk körül. A két elv között megtalálni az egyensúlyt pedig azoknak a feladata, akik a közösségi értékek védelme felett őrködnek: általában az állam, a településeken pedig a helyi önkormányzat.
A településkép védelme közügy. A településkép védelmére jogszabályok vonatkoznak. Létezik, már régóta, egy olyan jogi formula, hogy: településképi kötelezés. Ezzel a hatósági eszközzel, bár a törvények és rendeletek előírják, a települési önkormányzatok nem szívesen élnek; mostanáig a miskolci sem nagyon.
Ha az internetes fórumokon városi közügyekről írnak az emberek, mindennaposak az olyan posztok és kommentek: ez vagy az a ház „milyen csúnya, milyen romos, milyen elhagyatott; miért hagyják, miért nem tesznek ellene?” és hasonlók. A lakossági követelés célpontja kimondva-kimondatlanul a helyhatóság: miért nem hat oda, hogy akárkié is a bepanaszolt ingatlan, azzal tetesse rendbe, kényszerítse ki a tisztántartását, felújítását, hasznosítását. Ilyenkor az egyik oldalon a magántulajdon „szentsége” áll – a másik oldalon a társadalmi elvárások és a településkép védelme.
Az önkormányzatoknak tehát megvannak a jogi fegyverei, hogy valóban kényszerítő erővel lépjenek fel a renitens ingatlangazdákkal szemben, és ezt a többség el is várja. A jövőben a miskolci helyhatóság élni kíván ezzel az eszközzel és eleget tenni a miskolci közösség igényének.
Az építési törvény és joggyakorlat jelenleg épp ebben az irányban változik, szigorodik. És a téma a széles közvéleményt is egyre jobban foglalkoztatja. Általában is, de konkrét esetekre vonatkoztatva is: bármelyikünk fel tudna sorolni könnyen féltucatnyi olyan házat a belvárosban, ami évek-évtizedek óta elhanyagolt... és azt kérdezzük: hogy-hogy épp a gazdájának a szemét nem bántja?!
Természetesen itt is úgy vagy vele az ember, ami a másé, arra szívesen venné, ha köteleznék az illetőt – ami a miénk, ott viszont már zokon vesszük a hatósági vegzálást, pláne az esetleges bírságolást. A saját telkemen „azt csinálok, amit akarok, kinek mi köze hozzá” – mondhatjuk felháborodva, ugyanakkor másvalakiről úgy gondoljuk, „mit képzel, azt hiszi, azt csinálhat, amit akar?!” A kettőség feloldásában az segít, ami az önkormányzatot mindenben kell hogy vezesse: a közérdek megóvása.
Érthetően a büntetésnek senki sem örül, és a hatóságnak sem lehet elsődleges célja, hogy bírságoljon. A cél tehát a városunk kinézetének, állapotának javítása, az anomáliák mérséklése, eltűntetése. Az önkormányzat szeretné a köznek ezt az érdekét érvényre juttatni.
A több évtizede fennálló enyhe hatósági szigor, a „laza” gyakorlat következtében rendkívül elharapódzott a jelenség. Sok az engedély nélküli építés, a szabálytalanul kirakott táblák és reklámok, a romosan-üresen hagyott házak. Ez sokakat zavar, nagyon helyesen. Közbe kell tehát lépni.
Az önkormányzat a következő időszakban tehát jobban oda fog figyelni a településkép védelmére. Ez a figyelem – illeszkedve a nemrégiben beindult Hodobay Program célkitűzéseihez – elsősorban a belvárosra és a megyeszékhely más kiemelt területeire (Tapolca, Diósgyőr, főforgalmú utak), frekventált pontjaira irányul. Ahol sokan járunk, sokan látjuk a hibákat és ahol a hiányosságok nagyban rombolják a szép-egységes városképet, közfelháborodást keltve. A program is arra törekszik, hogy a tenni akaró energiákat aktivizálja és a közös érdek irányába terelje.
Jelen szakaszban a figyelemfelhívás lesz a lényeg. Arra késztetni az érintetteket, hogy önként, a közérdeket felismerve és követve tegyék meg az elengedhetetlen lépéseket, beruházásokat, javításokat, esetleg bontásokat az ingatlanukra vonatkozóan. Különös tekintettel az engedély nélküli, szabálytalan, avagy riasztó, balesetveszélyes, bárkinek szemet szúró (például mert már lejárt hatályú, nem is aktuális) „csúnyaságokra”. (Egy példa: a sok szabálytalanul felszerelt klímaberendezés...) Most még van idő ezeket rendezni. Aki pedig az erre való felszólításon, a kötelezésen felháborodna, ne feledje: a köz, azaz a város érdekének védelmére történik.
Szunyogh László
városi főépítész