A Kilátó fényei – január 15.

Díszkivilágítás, ünnepi fényfestés, civil performansz ma a Kilátónál.

 

1963-ban ezen a napon kapcsolták föl először a Kilátót megvilágító reflektorokat. Az épület még nem volt készen, de talán legfőbb lényege, a vasbeton szerkezet, állt, s így már kirajzolódott egyedi, különleges sziluettje az Avas tetején. Vajon, már akkor is érezték-e a miskolciak, hogy ez lesz a város legemblematikusabb épülete? A korabeli vezetés mindenképp annak (is) szánta, hiszen túl a frissen indult országos tévéműsor sugárzás igényelte átjátszó állomás funkción, az épület volt hivatott pótolni („lecserélni”) az 1956-os, akkor „ellennek” minősített forradalomban leégett (meglőtt, felgyújtott?) Szeghalmy-féle kilátót. Így az akkori politika és sajtó mindenképp szimbolikus jelentőséget tulajdonított az eseménynek. Vitathatatlan, hogy a város fölött, a már formáját mutató épület körül fölgyulladó fények méltán jelezték; 200 ezres új, modern nagyváros születik.

Az esemény 60. évfordulója lehetőséget kínál mindannyiunknak annak végiggondolására, hogy a rendszerváltáskor elszenvedett nagy veszteségek után hogyan építsük meg a mi újra NAGY Miskolcunkat, ahol a nagyság nem feltétlenül a nagyméretben, nagylétszámban, sokkal inkább a NAGYszerűségben rejlik. Ehhez az elmélkedéshez, mint a város főépítésze, jelen írásomban most csak építészeti vonatkozásokkal kívánok hozzájárulni a mai nap kapcsán.

Miskolciként is, főépítészként is, belső indíttatásból és hivatali kötelességből is a Kilátó szerelmeseként sokszor több helyen, előadásban, írásban is kifejtettem már magánemberi és szakmai véleményemet az épület máig fennálló új- és nagyszerűségéről (pl. blogomban korábban itt: https://www.miskolc.hu/a-kilato-nekem-maga-miskolc), így ezt most nem ismétlem meg. Egy gondolatot kívánok csak megosztani, hogy Miskolc és Magyarország építészetében is mennyire tekinthető mérföldkőnek a 60 évvel ezelőtt átadott épület.

Bár nem határozható meg pontos kezdet, de Miskolc nagyjából a XIX. század második felében kezdett elindulni a nagyvárossá fejlődés útján. Bár a város, korábbi kisebb jelentőségéhez képest, rendelkezett a magyar építészettörténetben kimagasló jelentőségű építészeti alkotással, az avasi gótikus templommal, ahogyan Diósgyőr meg a Várral, a törvényhatósági jogúság (ma megyei jogúság) megszerzésekor (1909. május 11. - ezért a város napja) külsőleg kisváros képét mutatta. A nagyvárosiasodás során sorra épültek az igényeknek megfelelően a nagy középületek, sokszor kifejezetten magas építészeti színvonallal, mint pl. a Lévay Református Gimnázium, azonban elmondható, hogy ezek nem lettek országosan is kiemelkedő épületek. Elmondható ez a Szeghalmy-féle korábbi avasi kilátóra is. A Hofer Miklós és Vörös György által tervezett, idén 60 éves kiemelkedően nagyszerű kilátó megépülte nyitánya lett Miskolc építészetben egy olyan korszaknak, amikor sorra épültek városunkban a magyar építészettörténetben jelentősként jegyzett épületek. (Épültek, persze, panelek is, egyebek is, szép számmal.) Ennek eredményeképpen, az építészhallgatók Középülettervezés tankönyvében a sportcsarnokok mintájaként a Horváth István tervezte Sportcsarnok, az áruházaknál a szintén általa jegyzett Centrum, míg a könyvtáraknál a Dézsi János-féle Megyei Könyvtár szerepelt. De ugyanilyen kimagasló épületnek számított a szintén Dézsi János és Dufala József belsőépítész alkotta Vasas Művelődési Központ, vagy Vass Antal SZOT-székháza a maga jellegzetes félköríves háromszögeivel, nagyszerű előadótermével. (Igaz, utóbbi egy évvel a kilátó előtt már átadásra került.) Ezek mellett készültek további, talán nem kiemelkedő, de jó színvonalú egyéb középületek, pl. a Központi Lánykollégium (Krisztik Pál) épülete. Az ezt követő időszakokban elő-előfordult egy-egy figyelmet keltő magasszínvonalú épület, (elnézést, hogy példát most nem említenék, a viták elkerülése végett), de ilyen „aranykorszak”, mint az 1960-70-es évek építészete, azóta nem ismétlődött Miskolc történetében. Ennek nyilván gazdasági, társadalmi okai is vannak. Az viszont tény, hogy az abban a korszakban épült középületek biztosítják ma is elsősorban Miskolc nagyvárosias jellegét. Mint főépítész, nem is törekedhetek másra, mint ezen színvonal lehető legjobb megközelítésére. Ezzel kívánok a Kilátónak és nekünk miskolciaknak sikeres, megújulást hozó jubileumi évet!

Szunyogh László miskolci főépítész