A Kilátó nekem maga Miskolc
Az 59. születésnapon (augusztus 20.) hadd ajánljam mindenki figyelmébe az Észak-Keleti Átjáró Egyesület két kötetét az ikonikus épületről, s egyben örömmel osztom meg a kötetek egyikében olvasható gondolataimat is.
Már-már maga Miskolc
Miskolciként, építészként, miskolci főépítészként a Kilátóról
(a 2021/22-ben megjelent Hetvenkét méter című könyv első részének egyik fejezete)
Lehet-e egy épületet szeretni? Természetesen igen, s nyilván sokféle okból kifolyólag. Az avasi kilátó esetében mindenképp megfordítanám a kérdést: lehet-e ezt az épületet nem szeretni? Miskolciként, vagy építészként semmiképp. Miskolc Megyei Jogú Város főépítészeként pedig teljesen természetes a feltétel nélküli szerelem. Ennek a vonzódásnak a „pszichoanalízisére” vállalkozom jelen írásomban.
Miskolciként? Hiszen a kilátó a városnak oly mértékben legemblematikusabb épülete, hogy már-már maga Miskolc. Mert annyira különlegesen egyedi formálású, hogy eltéveszthetetlenül és könnyen beazonosítható. (Anno, gyerekként Leningrádban járva az Aurora cirkálón megláttam a makettjét, azonnal tudtam, hogy Miskolcról járt ott egy küldöttség.)
Ha bármilyen építészeti szempontból osztályoznánk a világ kilátótornyait –„tűszerűek”, gömbformájúak, vártorony-szerűek, stb. –, az avasi egyedül képezne csoportot. Például a torontói, Misina-tetői, s több más kilátó sziluettjei közül csak a „vájtszeműek” tudnák egyértelműen azonosítani az egyes épületeket, míg kilátónk véletlenül sem téveszthető össze más építménnyel. Ilyen formájú-megjelenésű épület, leszámítva a San Sebastian-i másolatot, nincs másutt, sem kilátóban, sem bármilyen más rendeltetésű építményben. Egyedülálló.
Nem véletlen, hogy megépülte óta számtalan cég, egyesület, rendezvény használta logóként, jelképként; ha a kilátó föltűnt valahol, a helyszín beazonosíttatott. A kilátó megvalósulása az 1960-as évekre esett. Tény, hogy ez a szocializmus időszaka volt, s az a rendszer használta, ki is használta a kilátót mint az új szocialista világ jelképét, bár politikai ideológia közvetlenül nem kötődött az épülethez. De a szituáció, amelyben létrejött, önkéntelenül is ideológiai tartalmat adott.
Az előző, Szeghalmy Bálint és Demes Béla által tervezett kilátó 1956-os, akár jelképesnek is tekinthető elpusztulása után – a nem teljesen igazolt legenda szerint szovjet tank lőtt bele – akaratlanul adódott, hogy a régi és az új torony a régi és az új rendszer szimbólumai. S ebből kifolyóan a szocialista rendszernek fontos volt, hogy legyen új kilátó az Avason.
Bármennyire szeretjük, értékeljük az előző kilátót, vitathatatlan, hogy az nem számított igazán emblematikus és különösebben kiemelkedő építészeti alkotásnak. Különösen, hogy hasonlatos volt a lényegesen veretesebb s így jelképként erősebb református harangtoronyhoz, és a Székelyföldtől majd félezer kilométerre nem túl eredeti volt a székely őrtorony, még ha menti is ezt a Trianon utáni érzelmi kötődés. Bár túlzás, de az akkori műemlékes építész, Lux Kálmán például szörnyetegnek nevezte azt a tornyot. Leégése után sokan nosztalgikusan gondoltak vissza rá, ám az új avasi kilátó valóban nívósabb és egyedi építészeti alkotás lett, így könnyedén vált egy akkor új világ, a nagy iparvárossá fejlődő Miskolc jelképévé. Ezért volt egy kis zavar a torony hivatalos megítélésében a rendszerváltás után, amikor is a demokratikus új berendezkedés elutasította a szocialista múltat, így a kilátó nem szerepelt a város logóiban sem, hivatalos kiadványaiban is alig. Mára talán kinőttük ezt a megzavarodást, bár azt kell mondanom, hogy a miskolci emberek többségének soha nem volt megingása az épülethez fűződő érzelmeiben; a Kilátó Miskolc jelképe.
S hogy ezt a szerepet megvalósulása óta, rendszereken, korszakokon, ízlés- és stílusváltozásokon át, idestova már hatvan éve betöltheti, azt nagyszerűségének és egyediségének köszönheti.
A szakemberek, építészek számára nem kérdés az épület építészettörténeti jelentősége. A Bécsben nemrég zajlott, a XX. század második felének modern magyar építészetét bemutató nemzetközi kiállítás plakátjain is az avasi kilátó szerepelt a fő helyen mint a korszak (egyik) legnagyszerűbb építménye.
Ha ma épülne meg, ma is korszerűnek számítana, ma is „nagy durranás” volna. Erre csak azok az épületek képesek, amelyek egy-egy korra jellemző stílusjegyek nélkül, időtlen és jó formálással álmodtatnak meg. És ez a forma, ha szokatlan is, általában rémesen egyszerű. A tengerből kiemelkedő vitorlást formáló dubaji Burdzs al-Arab szálloda tervezője azt nyilatkozta, hogy olyan épületet szeretne, amely az Activityben pár vonallal fölrajzolható s mindenki azonnal fölismeri.
Szerinte ilyen épület a világon kettő van, a párizsi Eiffel-torony és a sydney-i Operaház. Nyugodt szívvel beilleszthetnénk a sorba az avasi kilátónkat, ha világszerte ismert lenne.
Ezekre az épületekre szinte kivétel nélkül jellemző a forma összhangja a tartalmon túl más szempontokkal. Azonban amíg ez az összehangolás az Eiffel-toronynál a szerkezettel, az Operaháznál a környezettel valósul meg, az avasi kilátónál mindkettő tökéletesen megvan. Az Eiffel-torony, ha már eggyé is forrt Párizs városával, azért idegenül áll az eklektikus városszövetben.
Ugyanakkor a tiszta mérnöki, statikai szerkezet úttörő iskolapéldája. Az avasi kilátónak szintén nagy erénye a különleges szerkezet és az abból adódó forma tökéletes összhangja. A körben 6-8 méteres konzol statikai bravúr; még a statika méltán nagy szaktekintélye, Pelikán József is aggodalmaskodott anno a tervek láttán, hogy szélső alátámasztások nélkül megáll-e a szerkezet. A fiatal tervezőpáros, Hofer Miklós építész és Vörös György statikus azonban biztosak voltak a tudásukban, így az épület a maga különleges szerkezetével megvalósulhatott. Az egész szerkezeti konstrukció nagyszerűsége mellett a részletekben is szerkezeti különlegességeket alkalmaztak. Például hogy a középső maghoz tapadva, csigalépcsőként rácsavarodva ne zavarjon bele a megjelenésbe a legfölső szintre vezető lépcső, ezért a presszószint padlólemeze nem konzol, hanem a fölső födémlemezre kábelekkel fölfüggesztett. Vagy a földszinti lépcső szerkezete, ahol nem a szokás szerint a korlát van a lépcsőlemezre illesztve, hanem a lépcsőfokok függeszkednek az önálló tartógerendaként működő korlátról. Mindezek eredményeképpen bár a kilátó leginkább a brutalista stílushoz áll közel, a nehézséget, brutalizmust sugalló vasbetonszerkezetek ellenére rendkívül könnyed, légies szerkezet lett, mindannyiunk gyönyörűségére. Itt érdekes megjegyezni, hogy – mintegy miskolci sajátosságként – a többi, ehhez a stílushoz köthető épületünkre, úgymint a Sportcsarnokra, Vasas Művelődési Házra, nagy látszó betonszerkezeteik ellenére is ez a könnyedség jellemző. A Sydney Operaház öböl fölé tornyosuló héjszerkezetei látványosan idézik meg a tengerpart kagylóhéjait. A mérnöki szerkezet így könnyen érthetően és nagyon is szerethetően igazodik a környezet természetes formáihoz. Az avasi kilátó is tökéletesen illesztett a környezet, a domborzat morfológiájához, ami nem kis feladat volt. A kilátók általában – van kivétel – függőlegesen hangsúlyos építmények. Még néhány avagy jónéhány méterrel megtoldják a hegy, a hegycsúcs magasságát, tovább fokozva a kilátás élményét. Azonban, ahogyan azt már 1908-ban egy szakvélemény az akkor tervezett kilátó kapcsán megfogalmazta:
„Az Avas teteje szelíden hajló lapos. Arra nagyon magas, karcsú s tagjaiban könnyű művet emelni nem lehet, mert az ott elvész és nem adna művészileg kiképzett bevégződést a hegynek. Ilyen karcsú és égbe törő tornyot a különleges magas és csúcsosabb végződésű hegyekbe lehet alkalmazni, ahol a befejezésnek nem laposnak, de a hegy karakteréből folyólag magasnak és karcsúnak kell lennie, vagyis mintegy folytatása a hegynek.”
Nem szégyellek fukarkodni a nagy szavakkal: a tervezők ezt a fenti problémát megoldották, zseniális épületet terveztek 1963-ban. A torony karcsú és könnyed, magasba tör, mint a hegycsúcsokon álló kilátók, ugyanakkor hatszögalaprajzú „szoknyái” biztosítják, hogy uralja a lapos hegyhátat, ne vesszen el a hosszú horizontális sziluettben a torony. Nagyon eltalált a felvezető lépcső megoldása is. A völgy, a meredély felé lenti alátámasztás nélkül emelkedő vonalvezetés az épület merészségét, a „szakadék szélére kiállását”, légiességét hangsúlyozza. Hasonlóan emeli a lagúna vize felé a méltán világhírű sydney-i operaház „vitorláit” kevésbé ismert részlete, a lépcsős piedesztál.
Nagyon jól sikerült az épület elhelyezése is. A torony minden, a városba bejövő útról hangsúlyosan látszik, a zsolcai Sajó-hídfőtől a szirmai, a hejőcsabai úton át a (diós)győri kapuig. Látványa a belváros bármely pontjáról szemet gyönyörködtető, festői képek tucatjait készíthetjük róla a toronyaljai kis házak közüliektől a Szinva-partiakig, nem is beszélve az Erzsébet tér felől a harangtoronnyal és a református templommal alkotott páratlan sziluettről. Erre a látványra nem vigyáztunk azonban teljeskörűen, sajnos, Újgyőr felől háttérként megjelenik a dél-avasi lakótelep néhány panelházának a teteje, s alulról is vészesen megközelítette a kilátó lábát néhány új telepítésű épület oromzata. A kilátót mint az Avastető egyeduralkodó, koronázó építményét tiszteletben kell tartani, látványát rontani nem szabad. Ahogyan a korábban mellette állt Panoráma söröző is lapos volt, vagy a prehisztorikus múzeum pályázatának tervei is mind csak horizontális, az épület vertikumával nem vetélkedő építést céloztak. Természetes, hogy a toronyból minden irányba tökéletes a kilátás, Miskolc, Diósgyőr, jó időben a Magas-Tátra, délre a Nagyalföld. De épp déli irányban ezt a kilátást már a magasra megnőtt fák a kilátóteraszról jórészt takarják.
Bár, mint a levéltáros Dobrossy István is írja, már 1934-ben panaszkodott a Reggeli Hírlap, hogy az Avas hiába magasodik a Széchenyi utca fölött, mégis kiesik a „miskolclakó” életéből, napjainkra a város ismét felfedezte az Avast mint belvárosi hegyet, természeti környezetet az épített városban. Borangolás, Kvaterka, Fröccsfesztivál és hasonló civil rendezvények értékelték ismét fel a helyet, aminek természetes folyományaként megindult a terület felértékelődése, új életre keltése. Az Avas megújulása nem képzelhető el a kilátó nélkül. Az avasi fejlesztések origója a kilátó, ide kell felérkezzen a tervezett új kötélpálya, köré szervezendő az új amfiteátrum, vendéglátó egység, az avastetői park, innen indulnak csillagszerűen a sétányok a pincesorokra, a Mélyvölgybe, az amfiteátrumhoz, a Népkert felé.
Ennek megfelelően kivitelezés előtt áll a kilátó felújítása is. Az épület energetikai és akadálymentességi szempontból már nem felel meg a mai előírásoknak. A hőszigetelés ellenére is meg kell őrizni a szerkezetek formáinak látványát, kecsességét, bár épp ez jó lehetőséget is ad esztétikus felületek kialakítására. Az építés korában [1962-63] ugyanis a betonokra alkalmazható különböző felületkezelő anyagok szigorúan Cocom-listás termékek voltak, így a magyar építőiparban a '90-es évekig nem alkalmazhattuk azokat. Ugyanakkor a felületek nyersessége is eredetivé tette az épületet. Hozzáteendő, hogy a korabeli miskolci építőipari vállalatok rekordidő alatt s jól oldották meg a rendkívül szokatlan zsaluzási feladatot. A felújítás során tiszteletben kell tartani a kilátó szoborszerűségét, védendő sziluettjét. Az akadálymentes feljutás biztosítására az épület egyediségéhez méltóan egyedi megoldásra van szükség, amely nem eredményez a látványban állandóan ott lévő „mankót”, segédszerkezetet, hanem csak szükség esetén emelkedik a torony mellé. A felújítást Viszlai József Ybl-díjas miskolci építész tervezi. A terv újdonsága a presszószint parapetjeinek elbontása, padlótól mennyezetig üvegfal kialakítása. Ennek eredménye nemcsak a még zavartalanabb kilátás lesz, hanem tovább erősíti az eredeti tervezői szándékot, az épület szerkezetiségének tisztaságát. Annak idején ugyanis nem tudtak ekkora üvegfelületet kivitelezni, ezért volt szükség a tartószerkezeti szereppel nem bíró mellvédek alkalmazására. Felelősséggel igyekszünk az épület jövőjét is biztosítani.
Mert, ugye, hogy nem lehet nem szeretni! Bár mint főépítész s így az építészeti értékek hivatalos védelmezője írásomban igyekeztem föltárni, elemezni mindazt, ami ezt az épületet nagyszerűvé teszi, nekünk, miskolciaknak, nem szükséges ezt túl magyarázni. A szerelem, az van, Miskolc van. Addig Avasi Kilátó is.
Szunyogh László városi főépítész
A főépítészi Facebook-oldalon látható nyitókép abból a filmből (pontosabban a filmforgatásról) származik, ami ugyanabban a kulturális projektben készült, mint a fenti kétrészes könyv. Itt megtekinthető: A kilátás mindenkié