Sgraffito a Csabai kapui társasház falán, avagy hogyan lett a „puszta” helyén épületsor a bővülő Miskolcon az utóbbi száz évben
A Miskolci Napló cikke kapcsán beszélgettünk a riporterrel a Csabai kapu 18. szám alatti társasház – a Docens-ház, avagy Professzorok háza – falán látható képről. A cikkbe bekerült információkat egészítettem ki kicsit az alábbi posztban.
Az épített környezetünk a történelem lenyomata. Az adott kor, az adott korszellem: azt sugározza, ami azzal az épülettel, ami körülötte történt. Mint miskolci főépítésznek rendkívül izgalmas a város történelmét az épületek történetén keresztül nézni. Tudnivaló, hogy Miskolc városa valahol a mai Mindszent tér környékén ért véget – a Csabai kapu irányában –, a 19. század közepén. Még a Nagy-Miskolcról beszélünk. A század végén megépült a Népkert, ez lett a városi polgárok számára „a park”. Ahol sétálhattak, pihenhettek. Az oda vezető útvonal lett a korzó. A tehetősebbek kocsin jöttek, a kevésbé tehetősek gyalog. Szokássá vált, hogy vasárnapi mise után kisétáltak az emberek a parkba és korzóztak. Az idő tájt elkezdett a város Hejőcsaba irányába fejlődni. Sokáig ez a rész beépítetlen volt, először a Népkert oldalában kezdtek el villák épülni, eleinte eklektikus stílusban, a két világháború között aztán hódított a Bauhaus, meg a modern építészet. Sok ilyen szép épület van a keleti oldalon. A kórházzal szemben szintén ma is megvan az egykori Művésztelep háza, ami eredetileg Tüdőszanatóriumnak épült. Sokáig kint állt a „pusztában”: a város és a között az épület között akkoriban nem nagyon volt még semmi. Később elkezdett ez is beépülni, a jobboldalon, érdekes módon, a villákkal átellenben inkább társasházak emelkedtek. A stílusuk már inkább modern. A történelem kerekei pedig forogtak tovább...
Jött az ötvenes évek, a „szocreál” stílussal. A szocialista realizmust valójában csak rövid ideig követték az építészetben, amúgy a Szovjetunióban alakult ki, a sztálini érában. Akkor azt mondták, hogy a magyar nép lelkületéhez ez a „klasszicista” stílus illeszkedik legjobban, ezért elkezdtek ilyen klasszicista jellegű házakat építeni. Ilyen például a mostani múzeum, egykori pártház épülete a Görgey utcán. Az a szocreál. (Vagy a Miklós utcai, illetve a Zoltán utcai iskolák a Győri kapuban.) Lényeg, 1953-ban meghalt Sztálin, nálunk még dübörög a Rákosi-rendszer, és az a szerencse, hogy a két világháború közötti korszak építészei, akiket egy ideig köteleztek szocreál stílusban építeni, tervezni nem felejtettek el, amikor 56-ban eljött egyfajta felszabadulás ez alól, elkezdtek piszok jó épületeket tervezni! Modernista stílusban. Itt érünk el 1958-ban, ugye, 56 után két évvel, és ilyen a Csabai kapu 18. szám is. Ami még lényeges: a második világháború előtt a mecénások törekedtek díszíttetni az épületeket képzőművészeti alkotásokkal, ezt a szokást az ötvenes években is megtartotta az akkori rendszer, csak akkor már ideológiai alapon készült alkotásokat rendeltek – munkásgyerekek, munkás-paraszt, meg sarló-kalapács, és így tovább. Ezekre az épületekre is igaz, hogy többnyire színvonalas alkotások születtek, művészeti szempontból. Ez aztán tovább élt a szocializmus későbbi időszakában is. Meg volt szabva, hogy egy adott beruházásnak hány százalékát kell művészeti alkotásra költeni. Ezért készülhettek mindenféle grafikák, domborművek, sgraffitók, egyebek. Szomorú, hogy napjainkra már eltünedeznek ezek. A Kazinczy utcán volt például egy úttörő-jelenet, szintén sgraffito, de ahogy leszigetelték a házat, odaveszett. A selyemréti iskola esetében is a hőszigetelés áldozata lett. Ezekről már lekéstünk... Meg kellene védeni pedig. Ezek jegyzett művészeti alkotások – mégsem volt elég a megmaradásukhoz, nem figyeltek oda rájuk.
A Csabai kapu 18. szám falán látható kép is azt mutatja egyébként, hogy nem a korabeli „munkás-paraszt-szocialista-kommunista-izé” – hanem a tudományról van szó, arról, hogy ez a Docensek Háza. (A néhány évvel korábban létesült Miskolci Műszaki Egyetemhez kapcsolódóan.) Nagyon tetszik ez az alkotás, gyerekkorom óta imádom. Ha azt mondaná valaki, hogy 1936-ban csinálták, azt is elhinném. Politikai ideológia, úgy gondolom, nincs benne.
Magántulajdonban van az ingatlan, és így a tulajdonosnak lenne kötelessége egy jegyzett műalkotást megőrizni. Az önkormányzat nevében már csak ezért sem tehetek semmiféle vállalást, de azt mondom: jó volna megmenteni ezt a képet. A városnak, a városképnek is jót tenne.
Szunyogh László
háttér: https://minap.hu/cikk/mualkotas-csabai-kapuban-az-okos-embereket-nem-koti-le-meztelen-no-latvanya
