Új esztendő, új blog – Kék Szinva keringővel

Amilyen erős médiajelenléttel indítottam a főépítészségemet (lásd a Miskolci Főépítész / Szunyogh László Facebook-oldalt) – ahogy gyűlt a tennivaló, a munka, egyre kevesebb időm és energiám volt a neten „lógni”. Nagyon fontosnak tartom, hogy folyamatos tájékoztatást nyújtsak városunk érdeklődő polgárainak a Főépítészi Kabinetben folyó munkáról, a minket/engem foglalkoztató kérdésekről. Ez számomra is hasznos lehet, hiszen ha nyitottan végezzük a munkánkat, akkor jobban el is fogadják – illetve mi is visszajelzéseket kapunk, s párbeszédet is folytathatunk. Ez nyilván nem lehet teljeskörű, valószínűleg nem is szükséges, de igyekszünk minél nagyobb tortaszeleteket nyújtani kóstolóként.

A főépítészi webnapló elindítása éppen erre szolgál.

És akkor nyitányként hadd idézzem meg a mostani esztendő bevezetését.

Az újévet hagyományosan a bécsi filharmonikusok koncertjével indítottam. A békét, nyugalmat árasztó zene mellett mindig eszembe jut, milyen szép napokat töltöttem többször is a világ egyik legélhetőbbnek tartott városában. Milyen is lenne ott élni, ott dolgozni? S arra jutottam, hogy szép, meg jó, meg nyugalmas lenne – de én nem cserélném el Miskolcért. Ugyan mi is az, amit Miskolc nem nyújthat, amit Bécs tud? Van Graben helyett Forintunk, Grinzing helyett avasi, görömbölyi pincesorunk, Prater helyett Lillafüredünk, Tapolcánk, Burg helyett Diósgyőri várunk, Duna-part helyett Szinva-teraszunk, Schönbrunn helyett Palotaszállónk. Jóllehet, az összehasonlításokban egyes bécsi példák művészettörténetileg, kulturálisan magasabban jegyzettek, de akad egy jelentős különbség. Itt nálunk adódik esély arra, hogy a Városház téren volt szerelmem jön szembe, hogy a kocsmában haverokkal találkozom, s a temetőben szüleim sírjához mehetek emlékezni. Mert Miskolc a mienk, az otthonunk. Becsülnünk kell, gazdagok vagyunk! Ez a város mindent nyújthat, tudnunk kell élni vele, Élni benne, belakni, használni, megélni.

Így mentem el a miskolci színházba a mi újévi koncertünkre. Mert nekünk még az is van. Kisebb, nem annyira híres – de egyáltalán nem volt „savanyú”. Élveztem, átéltem, megéltem, köszönöm!

Ezt kívánom minden miskolcinak: boldogan lakjuk (be) ezt a várost! Már csak a Kék Szinva keringőt kellene megkomponálni valakinek.

Szunyogh László