A grafika fővárosa

Miskolc a magyar grafika fővárosa. Ez a sokszor elhangzott megállapítás nem túlzó. A hatvanas évektől kezdve, Miskolc nagyvárossá válása során – itt élő vagy ide kapcsolódó – kiemelkedő tehetségű művészek kezdeményezésére vált országosan is fontossá a zenei, az építészeti és a grafikai műhely.

Ez utóbbi kezdeményezője a krakkói tanulmányok után 1955-ben Miskolcon letelepedő Feledy Gyula, aki révén az addig főleg festőhallgatókat befogadó Alkotóház felszerelése a rézkarc és a litográfia eszközeivel bővült, s aki révén a kor legkiválóbb grafikusművészei keresték a lehetőséget, hogy minél több időt Miskolcon tölthessenek.

Kondor Bélával, Feledyvel, Lenkey Zoltánnal, Pásztor Gáborral, Pető Jánossal, Reich Károllyal, Rékassy Csabával, Würtz Ádámmal erősödött meg a hatvanas években a magyar grafikai művészet, amely elsősorban a narratív, illusztratív ábrázolás területén alkotott nagyot, és amely egyértelműen Miskolchoz kapcsolódott.

A grafika a lehető legtágabb értelemben kapcsolódott a városhoz. Itt indult a Rajzok kiállítás sorozat, amelyből azután a salgótarjáni rajz biennále sarjadt. A József Attila Könyvtár kiállítóterme Fejér Ernő szervezésében a könyvillusztrációval foglalkozott.

És mindenekelőtt itt indult útjára 1961-ben Országos Grafikai Biennále, amely a műfajbiennálék sorában hazánkban a legrégebbi, s amely az alapvető elképzeléseket megtartva, de a művészet változó fogalmát és gyakorlatát nyomon  követve, megújulva, Triennále formában máig gyűjti rendszeresen egybe a sokszorosított művészet hazai csúcsteljesítményeit.