Kronológia – a Szeleta kultúrától a XX. századig

Miskolc területe és környéke az egyik legrégebben lakott hely Európában.  Az úgynevezett „Szeleta kultúra” emlékei, amelyek elsőként bizonyítják az ősember jelenlétét Magyarország területén, körülbelül 60-70 000 évesek.

A fontos kereskedőutak mentén épült Miskolc már a középkorban kereskedőváros volt, és 1365-ben Nagy Lajos királytól városi rangot kapott.

A mai város történelmének legfontosabb helyszíne az egykor különálló település, Diósgyőr vára, amelyet már az 1100-as években is említenek a krónikák. A vár fénykorát a 14-15. században élte.

Miskolc a 15. századtól kezdve töltött be regionális vezető szerepet, melyet az Alföld és a Felföld találkozási pontján való elhelyezkedése tett lehetővé. Ennek is köszönhető, hogy a város a 19. századra fontos kulturális központtá vált, és ezt a szerepét a mai napig őrzi. 1823-ban itt épült meg a mai Magyarország területén belüli első kőszínház, amelyben állandó, magyar nyelvű társulat működött.

A 20. század során Miskolc alaposan átformálódott: nehézipari központtá vált, és ezzel megváltozott a társadalom szerkezete is. 1990 után, a Diósgyőri Acélművek bezárásával a nehézipar jelentősége megszűnt, de a korábban meghatározó kulturális szerep megmaradt, sőt, napjainkra tovább erősödött.   

A város legfőbb kulturális értéke a 21. században a „Bartók+…” Nemzetközi Operafesztivál, melyet 2001 óta rendeznek meg, és amely nemcsak hazánkból, hanem külföldről is vonzza a látogatókat.

2005-ben az Európa kulturális fővárosa pályázaton Pécs után a második helyet szerezte meg Miskolc, majd 2008-ban a Kultúra Magyar Városa díjat nyerte el a várost.

Miskolc az Észak-magyarországi régió központja, amely gazdaságilag is jelentős erőt képvisel. Agglomerációjába 39 település tartozik, amelyben mintegy 100 000 ember él. A város a térség oktatási, kulturális és gazdasági centruma, ezért a környező településekről tízezrek látogatnak naponta Miskolcra.